A színes feliratra kattintva megnyitható az A
RENDSZERVÁLTÓK EGYIK LEGNAGYOBB TÉVEDÉSE, HIBÁJA
A rendszerváltó politika ma is ható katasztrófálios tévedése volt, amikor a volt ügyészekre és bírákra bízták az igazságszolgáltatás átalakítását, a bíróságokon, az ügyészségeken a jogállami viszonyok kialakítását.
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN
Köztudott Magyarországon egyik napról a másikra, a diktatúra bíróságából lett a demokratikus jogállam bírósága. Az a bíróság lett független hatalom birtokosa, amely előzőleg a megfélemlítésen, megtorláson alapuló diktatúra számára a diktatórikus hatalomgyakorlás jogi hátterét biztosította. Ugyanis a párttitkárok nem ítéltek el senkit, ezt parancsukra a diktatúra bíróságának bírái hajtották végre.
A diktatúra működéséhez, fennmaradásához a jogi kereteket biztosító bíróság, a meglévő személyi állományával, diktatórikus viszonyokra kialakított szabályzatával, szervezeti struktúrájával, pártállami kapcsolatrendszerével lett a demokratikus jogállam független, negyedik hatalmi ágának birtokosa.
Ha valahol, itt szükség lett volna az alapvető jogok biztosa intézményének kontrolljára, a joghoz kötöttség, a jogállamiság, a jogbiztonság állapotának folyamatos monitorozására. A bírák, ügyészek átvilágítása mellett az alapjogok bíróságának létrejötte elengedhetetlen feltétele lett volna a jogállam kialakításának.
A jogfolytonosság jegyében nem csupán igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények sokaságát és közhatalommal való visszaélés sorozatait elkövető bírák, ügyészek kerültek át címercserével, mindenfajta vizsgálat, átvilágítás nélkül a demokratikus jogállamba egyik napról a masikra, és lettek a demokratikus jogállam bírái, sőt később jelentős számban ők lettek a bírói, ügyészi szervezett vezetői is, de több tízezer politikai okból, politikai leszámolás céljából a diktatúra bírósága által hozott hozott bírósági ítélet is átkerült a jogállam igazságszolgáltatásába és hatályban maradt mintha kompatibilis lenne a demokratikus jogállam jogértelmezésével, jogfelfogásával.
A
politikának számolni kellett volna azzal, hogy amikor a diktatúrából
egyik napról a másikra demokrácia lesz, akkor igencsak fura
helyzet áll elő, ugyanis a diktatúrában az elnyomás törvény általi
kikényszerítésére, a megtorlás, megfélemlítés jogi eszközökkel történő
érvényesítésére szakosodott bíráknak hirtelen irányt kell váltaniuk, mi
több, azt kell tenniük, ami ellen még az előző napon küzdöttek, a
szabadságot, a demokráciát kell szolgálniuk,
A rendszerváltást
követően Magyarországon a bíráknak nem kellett keresztül menni a
tisztítótűzön, nem került sor a bírák átvilágítására, erről szól a
Legfelsőbb Bíróság 2001 évben hivatalban lévő elnökének Solt Pálnak a
nyilatkozata a Magyar Nemzet 2001 október elsején megjelent
számában: „A jogállam kialakítása folyamatosan zajlik a
bíróságokon, a bírói karon belül. Ennek egyik oka, hogy a
rendszerváltás során a bírói kart semmilyen átvilágítás nem érintette.."
A
mai napig nem született olyan állásfoglalás a Legfelsőbb Bíróság
részéről az Igazságügyi Minisztérium részéről, amely kinyilvánította
volna, hogy befejeződött a jogállam kialakítása, megtörtént a bírák
átvilágítása, garantáltan tiszta multú, feddhetetlen bírák
tevékenykednek a magyar bíróságokon, akik esetében nem vethető fel a
bűnös pártállami múlt miatti elfogultság, akik nem követtek el a
diktatúra idején igazságszolgáltatás elleni bűncselekményeket, akik
esetében garantálható, hogy nem voltak pártbírák, nem éltek vissza a
bírói hatalommal, akik garantáltan nem zsarolhatók pártállami múlttal.
Az
is ismert lehetett a Politika számára, hogy mivel hatályban maradt az
összes dikatúra idején született ítélet, bírósági határozat, hatályban
maradtak és hatályban vannak azok az ítéletek is , amelyekben a
demokrácia, a szabad választás miatti kiállás, tüntetés vagy a
kapitalizmus dícsérete miatt ítéltek embereket börtönbüntetésre és
kobozták el vagyonukat, vagyis a mostani magyar demokráciában,
jogállamban, kapitalista rendszerben hatályban vannak azok a bírósági
határozatok amelyekben a diktatúra idején a demokrácia melletti kiállás
és kapitalizmus, piacgazdaság dícsérete miatt ítéltek el valakit és
ennek jogkövetkezményei ma is érvényesek, és nem valószínű, hogy a
határozatot kérelemre megsemmisítik.
A magyar jogállamban azok akik a diktatúra idején szót emeltek azért, hogy a jelenlegi demokrácia bekövetkezzen, ezért a mostani demokráciában büntetett előéletűek, ennek hátrányos jogkövetkezményeit egész életükben viselik, nem juthatnak jól fizető felelősségteljes állásokhoz, vezető pozícióhoz, mert ott feltétel a büntetlen előélet, és a hatalom 35 éve nem akar változtatni ezen az ellentmondásos jogsértő, józan ésszel elfogadhatatlan állapoton.
Ez
lett a következménye a látszat rendszerváltásnak. Persze lettek új
törvények, de a lényeg, hogy a rendszer, a hatalom birtoklásának
módszere maradt. Jöhetnek új szereplők, új bírósági elnökök,
igazságügyi miniszterek, nekik is alkalmazkodni kell ehhez, meg eleve
így kerülnek kiválasztásra.
Magyarországon
az igazságszolgáltatásban nem történt meg a rendszerváltás. Azzal, hogy
egyik napról a másikra a diktatúra bírósága és ügyészsége lett a
demokratikus jogállam bírósága és ügyészsége címercserével, olyan
szervezeti váz, szabályozás, eljárási rend, felelősségi rendszer,
jogértelmezési, jogalkalmazási gyakorlat maradt a magyar
igazságszolgáltatáson belül ami meg sem közelíti a jogállami
igazságszolgáltatás standard modelljét a felépítés, működés, ítélkezés,
jogértelemezés, jogalkalmazási tekintetében és csak erős szervezeti,
személyi és szabályozási változtatással lenne korrigálható olyan
mértékben, hogy legalább a jogállam minimuma elérhető legyen.
Ami
itt a rendszerváltás után létrejött az igazságszolgáltatásban arra a
legmegfelelőbb kifejezés talán a hibrid jogállapot és a hibrid jogrend.
Az állapot jellemzője a törvényes és a törvénytelen vagy inkább
törvénysértő együttléte, együttes halmaza. Törvényes és törvénysértő
ítéletek, bírósági határozatok egyaránt hatályban vannak és ami
lényeges, hogy mindegyik jogkövetkezménye érvényben van. A
feháborító és elfogadhatatlan, hogy a hatalom képviselői, akik
változtathatnának ezen nem akarnak változtatni.
A
POLITIKA nem lehetett annyira naív vagy a volt kommunista
rezsim
lekötelezettje, bábja, hogy elhiggye, azok az ügyészek, azok a bírák
csinálnak jogállamot az ügyészségen, akik előzőleg még az állampártnak
alárendelve, az állampárt utasításait többnyire meggyőződésből, elvi
elkötelezettségből teljesítették. Majd egyik napról a másikra irányt
váltanak és azzal ellentétesen cselekszenek, járnak el mint ami addig a
bevett, alkalmazott gyakorlat volt számukra.
Azok
csinálmak majd a bíróságon, ügyészségen jogállamot, akik nem is
ismerték azoknak a fogalmaknak a tartalmát, hogy jogállamiság,
jogegyenlőség, jogbiztonság, egyenlő elbánás, tisztességes bírósági
eljárás, , emberi jogok, alapjogok.
Szinte semmi ismeretük, tudásuk,
felkészültségük nem volt arról, hogy a jogállam ügyészsége, bírósága
hogyan jár el és kezeli az ügyeket. Ezzel szemben olyan rutinjuk volt,
amelyet diktítúra jogalkalamzásában szereztek. Csakhogy ez a
rutin jogállami szemmel nézve súlyos jogsértések halmazának volt
tekinthető.
Az
ügyészségeken, bíróságokon a jogállam kialakítása ennek a hosszú évek
alatt bevett rutinnak, alkalmazott módszereknek az azonnali feladását
elhagyását és a jogállami módszerek azonnali alkalmazáást követelte
volna meg. Ami szervezési, technikai problémaként jelentkezett, hogy
ennek ellenőrzése, kontrollja felkészültséggel rendelkező
szuemélyi háttér hiányánam megoldhatatlan volt.
És
akkor még nem lett említve a változatlanul létező pártállami háttér és
kapcsolatrendszer, a szabályzattal nem megváltoztatható politikai
elkötelezettség, meggyőződés, érdekviszonyok, a diktítúra
alatt
elkövetett jogsértések halmaza, a a jelentős mértékben nyilvánvalóan
jelen lévő elfogultság, ellenszenv.
A
Legfelsőbb Bíróság 2001 évben hivatalban lévő elnökének Solt Pálnak a
nyilatkozata a Magyar Nemzet 2001 október elsején megjelent
számában: „A jogállam kialakítása folyamatosan zajlik a
bíróságokon, a bírói karon belül. "
Azóta egyetlen nyilatkozat sem erősítette meg azt, hogy a magyra
bíróságokon befejeződött a jogállam kialalkítása.
A
magyar igazságszolgáltatás vonatkozásában talán a legsúlyosabb probléma
a fiktív, azonosító adat nélküli, valójában nemlétező,
kitalált
jogszabályokat alkalmazó bírósági határozatok hatályban tartása.
Nemlétező
jogszabályt nem lehet megsérteni! Ennek a logikai összefüggésnek az
ismeretében tartja hatályban az alaptörvényellenes fikítv
jogszabályokat alkalmazó bírósági határozatokat azok
jogkövetkezményeivel a Kúria, elutasítva a megsemmisítésre irányuló
kérelmet és az alaptörvénysértés kivizsgálását.
Ezért
elkerülhetetlen a magyar igazságszolgáltatás revíziója és
reformja, ami elngedhetetlen ahhoz, hogy Magyarországon
jogállam
legyen, jogállam működjön.

1982
- BARANYAI JÓZSEF definíciója a kádári diktatúráról:
" A diktatúra megfélemlítésen, megtorláson alapuló elnyomó,
parancsuralmi rendszer. "
" A diktatúra még viszonylag rövid ideig sem létezhet folyamatos megfélemlítés, megtorlás nélkül. "
" Ha nem emelnék ki erőszakkal környezetükből a rendszerellenes bírálatok megfogalmazóit, terjesztőit, a hangadókat, a rendszerellenes szervezkedések kezdeményezőit, elindítóit, ha a bíróság közreműködésével koncepciós perek révén nem fosztanák meg őket a szabadságuktól, akkor ez a megtorlás, megfélemlítés helyett a megengedés példázatát jelentené. "
" Igen rövid idő alatt politikai és hatalmi célokat megfogalmazó akarati és cselekvési közösségek jönnének létre. Elindulna egy ellenőrizhetetlen és megállíthatatlan szervezkedés. A diktatúrára a legnagyobb veszélyt az ellenőrizetlen szervezettség, a szervezkedés bármely formában történő felbukkanása jelenti. "
A diktatúra Baranyai-féle definíciója egyre szélesebb körben terjedt, emiatt Baranyai Józsefet 1984-ben letartóztatták és egy rendőrségi pincében tartották fogva. 1986-ban engedték szabadon amikor a bukás jelei már nyilvánvalóak voltak.
Hasonló idők? Hasonló módszerek?
Egyesek által válságnak nevezett gazdasági hanyatlás, növekvő társadalmi feszültség, megoldások helyett kapkodó döntések, kozmetikázott adatok és a vezetés kezdi elveszíteni kapcsolatát a valósággal...
Mint a nyolcvanas években Kádár alatt...
" Mindenki számára világos, hogy az egészségügyből, az oktatásból, , a vidékfejlesztésből, a nyugdíjakból az orbáni korrupció miatt hiányoznak az uniós ezermilliárdok, miközben az Orbán-kormány az államcsőd felé kormányozza hazánkat... " Vágtat az infláció, zuhan a magyar gazdaság, a kormány meg ezer milliárdokat költ propagandára..."
..A hatalom egyre dühödtebben és agresszívebben támadja a demokratikus ellenzéket, de kerüli a nyílt leszámolást. Mint a nyolcvanas években Kádár alatt...
"
A nyílt leszámolás helyett a Politikai Bizottság (PB) 1982. márciusi
ülésén maga Kádár János vázolta fel a követendő stratégiát, amit nemes
egyszerűséggel kellemetlenkedésnek nevezett. "
KÁDÁR:
"
miért nem tudunk mi az ilyen emberekkel szemben eljárni. Rámenni,
egyszerűen rámenni, az istenit az anyjának, hát ezt mindenütt a világon
csinálják, és ez még nem is adminisztratív intézkedés,
kellemetlenkednek nekik, no mert már harmadszor veszik el a hajtási
igazolványt, vagy mit tudom én, mi a rossebet, hát miért nem lehet ezt
megcsinálni? Lakást is, megállapítják, hogy életveszélyes, átteszik
szükséglakásba, vagy mit tudom én, micsoda. Ennek millió módja van,
amit úgy hívnak, hogy kellemetlenkedni kell nekik.”
Az
1980-as évekre Kádár felismerte, hogy a szovjetektől már nem remélhet
segítséget. Egyre inkább tartott egy új forradalomtól, a demokratikus
ellenzékkel szemben a kellemetlenkedés stratégiáját
javasolta. A
nyocvanas évek elejére már nagyobb volt a mersz mint a félsz.
Fiatalokból önmagukat szembeszegülőknek nevező csoportok alakultak és
apró trükkök százaival bosszantották a hatlmat. 1982-ben vált ismertté
Baranyai József definíciója a kádári diktatúráról, ami egyre szélesebb
körben terjedt.
Az 1982-ben még közvetlenül fenyegető államcsődöt a
Nemzetközi Valutaalap és a Világbank hiteleinek segítségével
Magyarország elkerülte, ’84-re sikerült végrehajtani a gazdaság
valamilyen alapszintű stabilizációját. Ezt követően immár a hosszabb
távú növekedést biztosító, határozott gazdasági csomag kidolgozása lett
volna a legfontosabb feladat, ám a pártvezetés erre nem volt hajlandó.
Kádár
János és köre a politikai befolyás gyengülését látta a gazdasági
reformokban, ezért igyekezett kitáncolni előlük. Sőt, miután a
legnagyobb baj elhárult, egyfajta hurráoptimizmustól hajtva úgy vélték,
ismét itt az idő az életszínvonal fokozatos emelésére, és a gazdasági
folyamatok erősebb kontrolljára. Az 1985-ös pártkongresszuson valójában
ugyanannak a politikának a folytatásáról határoztak, ami a ’70-es évek
végére csődközeli helyzetbe sodorta hazánkat.
Ebbe
beleszámít a Reptér felesleges és értelmetlen megvásárlása,
A Vodafone felesleges és értelmetlen megvásárlása,
Az irodaépületek értelmetlen, szükségtelen, felesleges megvásárlása -
650 MILLIÁRD ,
A sportnak a gazdaság teljesítményével arányos ráfordításnál
tízszer nagyobb juttatás,
A külföldi focikluboknak, sportszervezeteknek, egyházi szervezeteknek
felelőtlenül osztogatott 10 és 100 milliárdok,
A
magukat magyarnak valló román, szlovák, szerb iskolásoknak 100 ezer
forintos iskolakezdési támogatás juttatása magyra közpénzből,
A
politikai hangulatot befolyásoló hazugságokat terjesztő propagandára
költött százmilliárdok,
Külföldre,
Balkánra, Afrikába, érthetetlen indokkal, céllal juttatott hatalmas
összegű támogatások, olyan országoknak, melyeknek semmilyen kapcsolata
hazánkkal és esélyt sem látni arra, hogy a hitelt valaha visszafizessék
vagy a támogatás bármilyen hasznot előnyt biztosítana Magyarországnak,
És
az a hatalmas összeggé összeálló osztogatás különféle jogcímeken és
indokokkal, mely a Fidesz hátsó udvarának kistafirozását szolgálta.
A
mindenfajta költésből, pénzszórásból összeálló 24 ezer milliárd forint
összegű hiány 600 ezer, 5 év alatt megépíthető bérlakás
finanszírozására lett volna elég. Ha ennek csak a felét vesszük, abból
is 300 ezer 40 millió forint bekerülési összggel számolt bérlakás
megépítésére kerülhetett volna sor pár év alatt.
MAGYARORSZÁGON
PÁR ÉV ALATT MEGOLDHATÓ LETT VOLNA A LAKÁSVÁLSÁG!
De
nem így lett. Helyette van 24.000 milliárd forint összegű adósság,
melyet még talán gyerekeink, rosszabb esetben még unokáink is
törlesztenek.
Ki
adott erre politikai felhatalmazást? Hát ők! A fideszes szavazók.
KÖSZÖNJÜK
FIDESZES SZAVAZÓK! ÍGY KELL EGY ORSAZÁGOT A LEJTŐRE SZAVAZNI!
És
jöjjön még egy példa melynek vonatkozásában még jobban érzékelhető a
magyar nép közvetett módon érvényesülő önrendelkezéáse a közpénz
elosztásában.
Amikor 2019 év végén maradt 200 milliárd forint azt az
Orbán-kormány nem kórházak felújítására, klimatizálására, nem intézetis
gyerekek otthonainak, mosdóinak legalább a működési szintre való
felújítására, nem a várólisták csökkentésére, nem a lakhatási válságot
enyhítő bérlakások építésére fordította hanem az alábbi módon osztotta
szét:
Ebből
néhány példa:
3,3 milliárd forintit kapott a Nyíregyházi Sportcentrum Nonprofit Kft.
Ez 110 bérlakás bekerülési költsége
Ez 1000 várólistás csipőprotézis műtét költsége a legmagasabb
díjjal számolva
1,4 milliárd forintot kapott a Budafoki Munkás Testedző Egyesület
46 bérlakás bekerülési költsége
400
várólistás csipőprotézis műtét költsége legmagasabb díjjal vagy 1400
kisebb, 1 millió forint költségigényű várólistás műtét díja.
2,5 milliárd forintot kapott a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar
Főiskola
100 bérlakás bekerülési költsége
800
- beteg - várólistás csipőprotézis műtét költsége a legmagasabb díjjal
számolva. A váróéistás műtétek között a legbonyolultabb,
legköltségesebb a csipőprotézis műtét. Ebből 2500 1 millió
forintos költségigényűvárólistás műtétre fototta volna.
480 millió forintot kapott a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség
36 bérlakás bekerülési költsége
480 - beteg - 1 millió forint költségigényű várólistás műtét
díja.
2,5 milliárd forintot kapott a Sapientia Alapítvány
83 bérlakás bekerülési költsége
2500 - beteg - 1 millió forintos várólistás műtétének díja
1,7 milliárd forintot kapott a Magyar Kézilabda Utánpótlásért Alapítvány
57 bérlakás bekerülési költsége
500 magyar várólistás beteg csipőprotézises műtétének díja
5,9 milliárd forintot kapott az Egri Főegyházmegye
200 bérlakás bekerülési költsége
5900 várólistás magyar beteg 1 millió forintos műtétének díja.
1,7 milliárd forintot kapott a Magyar Pálos Rend Első Remete Szent Pál
Rendje
57 bérlakás bekerülési költsége
1700 várólistás magyar beteg 1 millió forintos műtétének díja
És jöjjön még egy példa!
Lélegeztető
gépek!
16
azer lélegeztető gépet rendeltek covid idején, de megengedős
számítással csak 2000 gép üzemeltetésére lett volna hely és személyzet,
szigorúbb számítással csak 800 géplett volna elhelyezhető és
üzemeltethető.
Mint
kiderült a gépek egy része alkalmatlan lett volna covidos betegek
lélegezgetetésére, egészségügyisek horkolásgátlóknak nevezeték.. A
beérkezett 16 ezer gépből igen keveset helyzetek üzembe, nagy részük
egy gödöllői raktárban porosodot, havonta 80 millió forintért őrzik
jelenleg is.
A16 ezer gép beszerzésére 300 milliárd forintot költött a kormány ami jelenleg ismeretlen ok miatti pénzkidobás volt. A 300 milliárdból 31 milliós bekerülési árral 10 ezer bérlakást építhetett volna az állam ami jelentősen enyhített volna a lakhatási válságon és sokkal lejjebb vitte volna a bérleti díjakat.



Tagjai
vagyunk a világ legerősebb katonai szövetségének és tagjai lettünk az
Európai Uniónak. Temérdek ingyenpénzt kaptunk az ország
felzárkóztatására, a magyar emberek életszínvonalának javítására.
Most már csak nyugodt, biztonságos megélhetés kellene, olyan kiszámítható biztonságos élet, aminek nem része a nyomor és a nélkülözés. Hiába a tengernyi pénz, a szinte elkölthetetlen mértékű támogatás, mi inkább vergődünk mint szárnyalunk, és több millió magyar ember a biztos megélhetés helyett inkább túlélési gyakorlatnak gondolja az életét. Pedig most minden adott hozzá, hogy teljesüljön a magyar himnuszból a " Hozz rá víg esztendőt " óhajunk.
Mi kellene hozzá, hogy Magyarország magára találjon és kibontsa adottságaiból és polgárai képességeiből eredeztethető mindazon értékeit ami által megteremthető a magyar emberek vágyai szerinti magyar jövő?
Egy olyan rendszer, amiben nem csupán a munka a cél, hanem a jólét eléréséhez szükséges értékteremtő képességet biztosító gazdasági fejlődés, olyan gazdasági teljesítmény létrehozása, ami lehetőséget biztosít a bérek, a nyugdíjak emelésére, az életszínvonal, az életminőség javítására.
Olyan nagyléptékű gazdasági fejlődés, ahol nem összeszerelő üzemek létesítése jelenti az előrelépést, hanem olyan gazdaságfejlesztés, ami kedvező és jól fizető tevékenységek sokaságát biztosítja és vidéken is megteremti a tisztességes megélhetés lehetőségét.
Baranyai József



A színes feliratra kattintva megnyitható az
BESZÓLUNK
oldal.
BÜDZSÉ
oldal.
KONTRAMÉDIA oldal.
ÚJ MÉDIA oldal.
UNIÓS JOG
oldal.
MICROMÉDIA oldal.
MICRO
TV
oldal.
INFOBÁZIS
oldal.
NYUGDÍJASÚJSÁG oldal.
Z'ÚJSÁG oldal.

TRIPORT oldal.
KOMMENTA oldal.
GOVINFO oldal.
B-MODELL oldal.
PRIVÁT RENDELŐK oldal.
PRIVÁT
FOGÁSZATOK oldaL
PRIVÁT
ORVOS oldaL.